Bori Tamás honlapja

Bori Tamás

Sztárcsinálók

Fura dolog ez...
Jól ismerem a művet. Azt is lehet mondani, hogy a mániáim egyike.
Ellenkező esetben nem rendeztem volna meg eddig kétszer (egyszer színházban, egyszer filmen)
Makranczi Zalán barátommal. És nem hangszereltem volna át a teljes darabot.

Az előző rendezések óta eltelt több, mint egy évtized.
Mivel megvoltak az alapok, sok Broadway fesztiválon énekeltek is rá szólisták,
adta magát az ötlet, hogy fiatalokkal megint készítsünk egy előadást, a mai korhoz igazítva.
Felkértek. Elvállaltam. Elkezdtem dolgozni a zenékkel.
Anno több dalt kihagytunk belőle. Most nem. Ezeket mind újra kellett hangszerelnem.
Majd a meglévőket is. Mindet. Egytől egyig.
Két hónap huss...

Alig vártam, hogy elkezdjük és szembesüljünk a korral, a hatalmi játszmákkal, és önmagunkkal.
Minden hibája ellenére keresve sem lehet jobb vizsgaelőadás alapanyagot elképzelni.
Ráadásul Zalánt is befűztem, hogy az ő világlátásából is kapjanak a gyerekek.

Aztán valahogy mégsem úgy alakult, ahogy vártunk.
Hogy ennek az egyik tanár kollégával kialakult durva konfliktusunk, vagy a gyerekek
finoman szólva is hektikus próbára járási szokásai, vagy a próbák helyetti
"sült galamb várás" az oka, azt majd a Jóisten eldönti valamikor.

Hogy időnként türelmetlen vagyok? Igen. Hogy van, akit zavar, hogy mindig
néven nevezem a dolgokat, sőt elég szabadszájú vagyok? Tudom.
A pohár ott telt be, amikor raportra hívtak az iskola vezetői, mert a diákok
"feljelentettek". Illetve, hogy pontosan fogalmazzunk, a már említett kollégánál "panaszkodtak"
aki ezt persze rettentő érzékletesen közvetítette.

Őszintén szólva csak azért nem hagytam ott az egészet, mert
akkor nem lett volna mivel vizsgázniuk. És néhány kölökért kár lett volna.
A tervezett bemutató helyett egy "nyílt próbát" tartottunk, hogy
mindannyian lássuk, pontosan hol tartunk. Na ez után a már említett kolléga
"a gyerekek érdekei szem előtt tartva" úgy viselkedett, mintha legalábbis én vizsgáznék.
Azt tudtam, hogy zavarom, azt nem, hogy ennyire.

Végül kitűztük a vizsga időpontját, valamint, hogy kihúzunk belőle sok mindent,
a meglévőket pedig Kosztolányi Nérójának szövegeivel kötjük át.

Azt szokták mondani, hogy ha egy csapatban van egy ember, aki miatt érdemes
küzdeni a körülményekkel, akkor csinálni kell. Ebben az osztályban pedig volt. Három is.
Az egyiknek azóta több jelentős szerepet sikerült adnom és adatnom,
a másik kettőt pedig fölvették a színművészetire. Ollé!
Szóval azt hiszem, végül is megcselekdtem amit megkövetelt a haza.

a plakát

az első verzió (nyílt próba előtti) állapot
A jelmezeket saját pénzből vettem meg nekik, ugyanis utólag nem fizették ki. Megérte...
Murvai Mártonnak (jobbról a harmadik) utólag is köszönöm, hogy kisegítette az osztályt.
A bemutatóra vissza kellett tennem az általam korábban kirúgott szereplőt.