Kálmán Imre: A
csádáskirálynő
Ezt az előadást nem
én rendeztem. Azért teszem ide, hogy ne csak a vidám dolgok
legyenek itt.
2016 július 6-án
az Operettszínház társulatával a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon
vendégszerepeltünk Debrecenben.
Telt ház volt, minden rendben ment. Az első felvonás vége
előtt telefonon hív az ügyelő, hogy menjek hátra,
mert baj van, Marik Péter kollégánk rosszul lett. Rohantam,
Péter az öltözőben a földön feküdt, nem
lélegzett és nem dobogott a szíve. Lipics Barna, Miklós Attila
és Fábián Gábor voltak vele.
Hívtuk a mentőket, telefonba diktálták az újraélesztést.
Közben véget ért az első felvonás. Mentők még sehol. Felváltva
küzdöttünk Péter életéért.
Sikerült visszahoznunk. A szünet már fél órája tartott.
Az orvosok megérkeztek, stabilizálták, majd elszállították
Pétert.
Hogyan folytassuk az előadást? Sehogy! De telt ház van! Bármilyen
abszurd, ezen kellett gondolkodnunk.
Egyetlen esély volt. Mivel a darab játékmestereként kívülről
tudom az egészet,
gyorsan besminkeltek és be kellett ugranom. Az ellenségemnek
sem kívánnék ilyet.
A nézők nem vették észre a bajt, pedig döbbenetes lelkiállapotban
játszott mindenki.
Remélem soha többé nem kell ilyen helyzetben játszanom.
Péter még két hétig
élt. Hiába tettünk meg mindent, az agya túl sokáig nem kapott
oxigént.
