hangbeállás előtt - kb. 40 fokban
kezdés
Fischl Mónika
Oszika Szendy Szilvivel
Peller Károly és Oszvald Marika
a "Rég volt" elején - az üveges résznél
Peller Károly és Oszvald Marika
Oszvald Marika legendás partnerével, Csere Lászlóval
Makláry László
ez sokaknak húsz évesen sem megy
első rész finálé - ez még komoly - rózsák, ünepélyesség, miazmás
ezzel a mozdulattal valahogy képes az egész nézőteret átölelni
Cintányéros...
finálé ultimo - na ez már nem komoly - kicsit sem...
és persze az elmaradhatatlan konfetti petárdák
hogy miért szeretik ennyire a nézők, számomra örök és megfejthetetlen
rejtély
(talán azt élvezik, hogy nem nekik kell utána takarítani)
7OSZVALD
A nagy művészek azért nagyok, mert nem követik, hanem írják
a szabályokat.
És Oszvald Marika ilyen. Minden formabontó körülötte.
Az energiája,
a színpadi ereje, az életigenlése, a gyermeki kíváncsisága,
a hangja, a cigánykerekei. Minden.
És ami a legfurcsább, hogy ezek a szabálytalanságok nagyon
is koherens rendszerré állnak össze.
Összetéveszthetetlenül. Évtizedek óta, ha kimondja bárki azt
a szót, hogy operett,
akkor Alsószölnöktől Tiszabecsig (és tovább) tíz emberből
kb. tíznek ugyanaz a név ugrik be:
Oszvald Marika.
Nem véletlenül. Elképesztő, hogy mennyit tett az elmúlt fél
évszázadban (!) ezért a műfajért.
Meg azért, hogy az emberek két és fél - három órára elfelejtsék
a gondjaikat és jól érezzék magukat.
Mert amíg (némi egyszerűsítéssel) az olaszokról (színházilag)
az opera,
a franciákról a balett jut sokak eszébe, rólunk az operett.
Mi meg ahelyett, hogy ezt a helyén kezelnénk, kézzel-lábbal
tiltakozunk ellene.
Meg vitatjuk, hogy e műfaj egyáltalán része-e a kanonizált
“magas művészetnek”.
Több, mint száz éve (!) vitázunk ezen.
Pedig csak meg kéne próbálni elegánsan, ugyanakkor csiklandósan
pofátlanul,
a mai nézőket megszólítva, személyesen játszani ezeket a darabokat.
Ahogy ezt Oszika - hetven évesen is - teszi.
Életem nagy ajándéka a szeretete, megkockáztatom barátsága.
A születésnapi műsor szerkesztésekor sokat gondolkodtunk,
mivel is köszönthetnénk fel.
Mert a szokásos virágcsokor, vagy virágkosár, esetleg torta
valahogy nem illenek a vibráló energiáihoz.
Minden fellépő művészt megkértünk, hogy küldjön egy személyes
történetet az ünnepelttel,
én meg majd jól kitalálom, hol és hogyan lehetnek ezek dramaturgiailag
is működőképesek a műsorban.
Több sztoriban is felbukkant a legendás gödöllői kert, benne
egy legendás kerti törpével,
amit Oszika még édesapjától kapott.
Na és itt beugrott, hogy ugyan ne legyen már az a törpe egyedül.
Így (a Három nővér paródia mintájára) minden szólistától kapott
egyet az est végén.
Ez valahogy személyesebb is, meg szabálytalanabb is volt,
mint ami egy ilyen gálához “illik”,
de pont ezért sokkal inkább passzol hozzá.
Nagyon örült nekik. Mi meg neki.
Szívből gratulálok a stábnak! Az Operettissimás kreatív csapattól
a debreceni műszaki kollégákig.
Köszönet a Táncverzum balettkarnak, külön is Gallai Zsoltnak,
a Kodály Filharmonikus Zenekarnak,
a szólistáknak: Fischl Mónikának, Kalocsai Zsuzsának, Szendy
Szilvinek,
Csere Lászlónak, Laki Péternek, Peller Károlynak és Vadász
Zsoltnak,
a két nagyszerű karmesternek: Makláry Lászlónak és Somogyi-Tóth
Dánielnek,
és mindenek előtt az ünnepeltnek:
OSZVALD MARIKÁNAK!